Advocacy

Dr. Latorcai Csaba helyettes államtitkár úr részére
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
Budapest
Kossuth Lajos tér 2-4.
H-1055

Tárgy: az egyesülési jogról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény tervezete

Tisztelt Államtitkár Úr!

A tárgybeli törvény tervezetéhez a társadalmi egyeztetés keretében az alábbi észrevételeket teszem:

I. ÁLTALÁNOS ÉSZREVÉTELEK: A CIVIL SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK ÚJRASZABÁLYOZÁSA

A Civil Vállalkozások üdvözli a Kormány szándékát, hogy újraszabályozza a civil szervezetek működésének és támogatásának kereteit.

Magyarországnak alapvető változásokra van szüksége a társadalmi lét számos területén.

Legégetőbb társadalmi problémáink megoldását többé nem várhatjuk önmagában a nagy állami programoktól. A magánszektornak, és az ennek részét képező civil szervezeteknek e téren jelentős feladatuk van.

A Civil Vállalkozások hitvallása szerint új korszakot kell kezdenünk, amelyben egyfelől a vagyon termelésére (munka, vállalkozás) másfelől a vagyon megosztására (filantrópia) kell törekednünk. A filantrópia – az emberszeretet – eszménye egy kimondatlan társadalmi szerződésből ered, amely szerint a felhalmozott vagyont egy meghatározott ponton a társadalomba, a közösségbe kell visszaforgatni. Bár az emberek szabadon gyűjthetnek vagyont, eközben a felhalmozott vagyont újra be kell fektetni a társadalomba a többiek lehetőségeinek növelésére.

Meggyőződésünk szerint a társadalompolitika fontos feladata az állami szerepvállalás és a magánszektor viszonyának, felelősségi köreinek ésszerű és hatékony kialakítása.

A helyes állami szerepvállalás megkönnyíti a civil szervezetek közösségépítő, közjót szolgáló tevékenységét. Az az álláspontunk, hogy a civil szféra működőképességének finanszírozását a jövőben nem az állami újraelosztás eszközeivel (például állami alapok civil támogatásai, személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlása) kell megoldani. Ezek az eszközök és az itt felhasznált állami források a legégetőbb magyar társadalmi problémák tényleges méretéhez képest csekélyek, a társadalmi változás mérhetősége kétséges, ugyanakkor ezeknek az újraelosztási rendszereknek a működtetése önmagában is magas költséggel jár. Az államnak mindazonáltal segítenie kell a közhasznú, filantróp tevékenységet folytató szervezeteket a működésüket ösztönző jogszabályi környezet kialakításával, elsősorban különféle kedvezményekkel és mentességekkel, illetve a társadalmi felelősséget érző magánszemélyek és vállalkozások adományozói kedvének erősítését szolgáló megoldásokkal.  Ha a jelenleg a civil szervezetek működésének támogatására államilag újraelosztott forrásokat az állam adócsökkentéssel meghagyná az adófizetőknek, akkor ezzel egyrészt megnövelné az adományozás gazdasági alapját, másrészt – azáltal, hogy a civil szervezetek közvetlenül az adófizetőkre lennének utalva – cselekvésre ösztönözné a civil szektort, dinamizálva az érintettek közötti párbeszédet és a valóban aktív társadalmi felelősségvállalást, ami középtávon a társadalmi hatékonyság növekedésével járna.

Véleményünk szerint a civil szervezetek a magánszektor szerves részét képezik. A magánszektoron belüli szereplőkkel kapcsolatos állami – szabályozó és támogató – magatartást nem a szervezet formájához célszerű kötni, hanem a szervezet működését – céljait, értékteremtő tevékenységét, hatékonyságát – indokolt figyelembe venni.

II. RÉSZLETES ÉSZREVÉTELEK A TÖRVÉNYTERVEZETHEZ

1. A közhasznú szervezeti minősítés új kritériumai

A tervezetben szereplő szabályozás elsősorban a finanszírozás iránya felől közelíti meg a közhasznú szervezeti minőséget, azáltal, hogy “megfelelő erőforrások és támogatottság” kimutatását követeli meg [57. §].

Véleményünk szerint a közhasznú jogállásnak elsődlegesen a szervezet tevékenységéhez [vö. 2. § k) pont] és a működésének a garanciális szabályaihoz kell igazodnia [58. §, 62-76. §].

A jelenlegi válságos gazdasági helyzetben, olyan időszakban, amikor mind az állam, mind a magánszféra forráshiánnyal küzd, különösen is célszerűtlennek látszik a közhasznú jogállás feltételévé tenni, hogy az előző két lezárt üzleti év vonatkozásában az összesített adózás utáni eredménye ne legyen negatív [57. § (3) bekezdés b) pont] – ezzel a szabályozás egyébként értékes, közhasznú tevékenységet végző szervezeteket, rajtuk keresztül pedig az érintett kedvezményezetteket is büntetné, önmagában azon az alapon, hogy egy adott évben nem sikerült nyereséget termelni.

Nem tartjuk indokoltnak azt a támogatottsági feltételt sem, amely szerint a személyi jövedelemadó meghatározott része adózó rendelkezése szerint felajánlott összeg, továbbá a magánszemélytől, jogi személyiséggel rendelkező szervezettől kapott támogatás, adomány együttes összege el kellene, hogy érje az összes bevétel egytizedét [57. § (4) bekezdés a) pont].

Sikeres nemzetközi szervezetek példái azt mutatják, hogy vannak olyan közhasznú célra létesült alapítványok, amelyek nem gyűjtenek adományokat, hanem működésüket saját induló tőkéjükből, illetve erre alapozott befektetési tevékenységekből finanszírozzák; más közhasznú társadalmi vállalkozások pedig esetleg teljes mértékben képesek sikeres gazdasági vállalkozási tevékenységből fenntartani magukat (ezt elviekben a tervezet sem zárja ki egy másik rendelkezésben: a civil szervezet célja megvalósítása gazdasági feltételeinek biztosítása érdekében gazdasági-vállalkozási tevékenységet is végezhet, amennyiben ez az alapcél szerinti tevékenységét nem veszélyezteti [41. § (3) bekezdés]).

A fentiek alapján javasoljuk, hogy a tervezetből kerüljenek elhagyásra az  57. § (3) bekezdés b) pontjában és (4) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételek, továbbá megfontolásra javasoljuk az 57. § (4) bekezdés b) és c) pontjában foglalt támogatottsági mutatók elhagyását, amelyek előírásának célja nem derül ki, a civil szervezetek működése szempontjából pedig hasznosságuk kérdéses.

2. Szervezeti semlegesség

A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 2. § (1) bekezdés g) pontja alapján közhasznú szervezetté minősíthető a Magyarországon nyilvántartásba vett nonprofit gazdasági társaság is (ezt a törvényt a tervezet hatályon kívül helyezné). A gazdasági társaságokról 2006. évi IV. törvény 4. §-a szintén lehetővé teszi, hogy a nonprofit gazdasági társaság külön törvényben meghatározott előfeltételek fennállása esetén minősül közhasznú szervezetnek (ezeket a rendelkezéseket a tervezet nem érinti, de nem is utal rájuk).

A világ legrangosabb társadalmi innovációt támogató szervezetei és díjai akár még for-profit cégeket is támogatnak: a megítélésnél nem a szervezeti forma, hanem a társadalmi küldetés számít (Echoing Green, New York, NY; Ashoka: Innovators for the Public, Arlington, VA). A Crutchfield és McLeod Grant szerzőpáros Forces for Good: The Six Practices of High-Impact Nonprofits című könyve az elmúlt három évtized legsikeresebb nonprofit szervezeteinek működését tanulmányozva a piaci erőkkel való együttműködést tartja a második legfontosabb gyakorlatnak.

A fentiek alapján javasoljuk, hogy nonprofit gazdasági társaságokra is terjedjen ki a törvény hatálya [1. §], konkrétan: javukra lehessen adománygyűjtő tevékenységet folytatni [17. alcím], továbbra is lehessenek közhasznú jogállásúak [VI. rész], pályázhassanak a Civil Információs Centrum tevékenység ellátására [VII. rész], – közhasznú minősítés esetén – részesülhessenek központi költségvetési forrás terhére nyújtott támogatásban [VIII. rész], lehessenek a Nemzeti Együttműködési Alapból nyújtott támogatás kedvezményezettjei [IX. rész], továbbá a többi civil szervezethez hasonlóan részt vehessenek az Alap tisztségviselőinek megválasztásában [IX. rész].

Nem látunk ésszerű indokot arra, hogy a törvény hátrányosan megkülönböztesse a tartalmilag közhasznú tevékenységet végző, működésükben a közhasznú szervezetekkel szemben támasztott törvényi követelményeknek egyébként megfelelő nonprofit gazdasági társaságokat – ezek a szervezetek nem csupán egyenlően értékes résztvevői lehetnek a civil szférának, hanem a magánszektor sajátos közösségi értékeket és egyedi innovációs képességet megjelenítő szereplőiként kell a jövőben működniük.

Összefoglalóan arra kérjük a törvénytervezet előkészítőjét, hogy a közhasznú működés és a támogathatóság szempontjából olyan szabályozást alapozzon meg, amely nem akadályozza, nehezíti indokolatlanul a magánszektor szereplőinek a közjót szolgáló, értékteremtő tevékenységét, hanem ésszerű és a közhasznúság biztosítása szempontjából ténylegesen releváns kritériumok meghatározásával cselekvésre ösztönöz és előmozdítja Magyarország társadalmi versenyképességét.

Köszönjük, hogy megfontolják javaslatainkat,

Üdvözlettel:

Budapest, 2011. július 4.